Ebben a bejegyzésben olyan képeket és információkat szeretnék megosztani veletek, melyek kiegészítik, még érdekesebbé teszik a fejezetet. Lássuk csak őket szép sorjában. :)
Ez a Szent Ferenc (spanyolul San Francisco) templom és kolostor. Az ide látogató vallási témájú festményeket tekinthet meg, valamint azt a könyvtárat, amit Valentináék kihagytak. Ez Lima egyik legrégebbi temploma, ami még mindig használatban van; a kolostorban szerzetesek élnek. Legfőbb látványosságai mégis a katakombák, melyek a fejezetben is szerepeltek.
Ezen a helyen Valentináéknak Lima 1808 előtt meghalt lakosait volt lehetőségük megtekinteni, pontosabban azt, ami maradt belőlük. Ha igaz, amit olvastam, a katakombákba a szegények temetkeztek, a gazdagokat és nemeseket a templom padlója alá, vagy a kápolnák falába temették. Valentináék 28 solt és 47 céntimót fizettek együttesen azért, hogy a képeken látottakat megtekinthessék, ez fejenként nagyjából 800 Ft-ot jelent.
Ha már a pénznél tartunk, azt kell mondanom, roppant kedvező árat fizettek a taxiért. Az a 27 sol és 28 céntimo, amibe a 13 kilométer hosszú, 35 percig tartó utazás került számukra, kevesebb, mint a fele annak, amennyit ma Budapesten ezért az útért fizetni kellene. Ugyanakkor azt, amit Cori mondott a taxis emberrablásokról, én is több helyen olvastam. De pozitív élményeket is találtam, melynek írója sokat taxizott éjjel Limában, sokszor egyedül, mégsem történt vele semmilyen incidens. Sőt úgy érezte, a kedvesnek és segítőkésznek megismert magántaxisok vigyáznak rá. Más útibeszámolók alapján arra a megállapításra jutottam, Perura is a latinos közlekedési kultúra jellemző. Vagyis: a káosz uralkodik az utakon. Mindenki mutogat, sávot vált, amikor eszébe jut és az egész város dudál, mintha az autóba beülve rögtön eltöltené őket az idegesség. A karambolokat ennek ellenére ritkának mondja a beszámoló szerzője, ami talán a rengeteg rendőr jelenlétével magyarázható.
Ami az utazást illeti, Valentina, Cori és Trevor repülőútjáról is szeretnék egy pár szót ejteni. Ahogy azt a fejezetben olvashattátok, sajnálatos módon közvetlen járat nem állt rendelkezésükre, egy átszállás után jutottak csak el Peruba. Az első repülőgép, aminek a turistaosztályán utaztak, az American Airlines légitársaság egy McDonnell Douglas MD-11-ese volt. Ez augusztus elsején 17 órakor szállt fel a londoni Heathrow 3-as termináljáról, és 19:59-kor érkezett meg a John F. Kennedy repülőtérre, New Yorkba. Itt átszálltak a LanChile légitársaság Boeing 767-300ER-esére, ami 23:25-kor indult, s augusztus másodikán reggel, 07:05-kor szállt le Lima Jorge Chavez nevére keresztelt nemzetközi repülőterén.
Jó szokásomhoz híven a fejezet egy részét a kedvenc kávézómban írtam (közel egy éve). De ne rólam folyjon most a szó, hanem Valentináékról. Elvégre ők is voltak kávézóban, ráadásul egy elég érdekes helyen. :) Ahol az idős házaspárral összefutottak, azt az éttermet Ca’puccinónak hívják – és ezt nem én találtam ki. Történetesen a kávézó a valóságban is létezik, a Heathrow 2-es terminálján található. A repülőtér első vendéglátóhelye volt, aminek menüje azóta is igazi olasz ételeket kínál. Arra való tekintettel, hogy az Indiánok földjén a múltban játszódik, csökkentettem némileg az árait. De Valentináék még így se úszták meg olcsón a falatozást. :D Ha azt vesszük, hogy Valentina ivott egy eszpresszót (2 font), Cori egy kólát (3 font), Trevor egy szénsavas ásványvizet (2,5 font), illetve evett mellé egy csirkés szendvicset (6,25 font), valamint a lányok elfeleztek egy sajtos-zöldséges pizzát (8,5 font)… Akkor csak a legbátrabbaknak ajánlom, hogy rákeressenek az angol font árfolyamára. :D
Végezetül itt van egy Lima és London (a fejezet idején) aktuális időjárását összehasonlító táblázat. Engem őszintén szólva meglepett, hogy Lima ilyen hűvös, az Egyenlítő közelsége ellenére. S titeket? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése