8. fejezethez – Kommentárok/jegyzetek

2019 áprilisának elején fejeztem be a javítását, ekkor alig több mint három éves volt. Mint ahogy akkoriban született és nemrégiben megtalált feljegyzéseimben írva vagyon: eredetileg 2016 első napjaiban készült el. Egész konkrétan egy irodalomórán, melyen szabadon elfoglalhattuk magunkat. Annak idején egy kék színű, Spar saját márkás spirálfüzetbe alkottam, az újraíráshoz viszont már számítógépet használtam. Bár papíron jobban szeretek írni, szerintem ez pont egy olyan dolog, ami gépen egyszerűbb. :D Áh, most jut eszembe, még egy sztorim is van eme fejezethez. ;) Történetesen jó szokásomhoz híven az iskolában írtam 2015 végén, 2016 elején. Ami azt eredményezte, hogy az egyik barátnőm mellettem ülve könnyedén olvashatta a készülő részt a vállam felett. Ez nekem egészen addig nem tűnt fel, amíg el nem kezdett hangosan nevetni. Mint kiderült, a „beledugta az ujját” kifejezés tetszett neki ennyire. Nem győztem mondani, hogy én nem arra gondoltam, amire ő. :D Hiába, tökéletes érzékkel keveredem ilyen félreérhető helyzetekbe.

Emlékszem, a papíron már befejezett fejezetet apukámnál gépeltem be. Kicsit (na jó, nagyon :D) nehezen ment bele, hogy a hetente egyszer esedékes találkozásunkkor engedjen ezzel foglalkozni. Ennek köszönhetően készült el a nyolcadik fejezet azon formája, mely először megjelent a Merengőn. Amikor ezt átírtam, akkor látta meg a napvilágot a végleges változat. Ami a folyamat közben – mily’ meglepő módon – szert tett egy extrára. Ez pedig nem más, mint egy oldal a Mágikus Lényhatározó című műből. Egész pontosan az unikornisokat bemutató fejezetéből. ;)

Az unikornisok erdőben élő páratlanujjú patás állatok. Emlősök, szőrzetük színe fehér. Általában húsz évig élnek, ugyanakkor a legmagasabb kort megélt példány huszonhat évesen pusztult el. Jellegzetességük a csavaros szarvuk, ami hároméves korukban nő ki. Ez jelképezi, hogy felnőttek; ivaréretté váltak, magasságuk pedig elérte végleges mértékét (általában százhatvan centiméter körül alakul). Elevenszülők, vemhességük pontosan egy évig tart, melynek végeztével egyetlen csikónak adnak életet. A csikók aranyszínűnek születnek, koruk előrehaladtával világosodnak hófehérre. Noha alapvetően rejtőzködő és emberkerülő természetűek, több példa is ismert, melyben egy mágusnak sikerült a bizalmukba férkőznie. Ezen állatok ember szállítására is alkalmasak. Ehhez azonban meg kell tanulniuk egyensúlyuk megtartását a plusz súllyal a hátukon, ami legalább egy évet vesz igénybe. Valamint, de nem utolsó sorban, hajlandónak kell mutatkozniuk arra, hogy egy embert felvegyenek a hátukra. Ilyen szempontból pedig az unikornisok rettentően válogatósak, csak egy-egy kiválasztott mágus – általában inkább boszorkány – ülhet a hátukra. A muglik szívébe is belopta magát, irodalmuk kedvelt állatának számít. Kivétel nélkül mindig szépnek ábrázolják, valamint az ártatlanság szimbólumának tartják.